Étkezési tanácsok laktózérzékenyeknek

A mai napon ismét fontos információkat osztok meg veletek, amelyeket a Laktóz Érzékenyek Társaságának honlapján találtam (http://laktozerzekeny.org/a-tejcukorerzekenysegrol.html). Ebben a cikkben hasznos tanácsokat kapunk arról, hogyan is kell étkeznie annak, aki laktózérzékeny.

Íme a cikk:

Ha időben nem ismerik fel a tejcukorérzékenységet, akkor a laktóztartalmú termékek további fogyasztása, a vékonybél állandó irritációjával, tovább csökkentheti a laktáz enzim termelését.

Ez a folyamat, mint egy negatív visszacsatolású ciklus, a teljes laktózérzékenységig juthat el. Ezért pl. hasmenés esetén nem ajánlott a tejfogyasztás.

A folyamat megfordítva is igaz lehet. Egy hosszabb, teljesen laktózmentes diéta részben vagy teljesen helyreállíthatja a laktáz termelődését. Ez a diéta azonban a normális bélflóra fennmaradása szempontjából nem kedvező, ha csak nem fogyasztunk rendszeresen prebiotikumokat

Az optimális megoldás, hogy mindenki határozza meg egyéni tejcukortűrő képességét, és utána rendszeresen fogyasszon annyi laktóztartalmú tejterméket, amennyivel még elkerülhetők a tünetek.

 A tejcukorérzékenység ritkán követeli meg a teljesen tejmentes étkezést. Szakirodalmi adatok szerint a tejcukor-érzékenyek 20-30%-a képes a tünetek megjelenése nélkül elfogyasztani egyszerre 1/4 liter tejet ( kb. 12 g laktóz). Kb. 50%-ra tehető azoknak a száma, akiknek a tűrőképessége kb. 1/2 l liter tej (kb. 24 g laktóz), és kb. 1 liter tejnél (kb. 50 g laktóz) már minden laktózérzékenynél megjelennek a tünetek.

 A tejcukorérzékenység, néhány korábban említett esettől eltekintve (amikor, egyéb emésztőrendszeri betegségek átmeneti kísérő tünete) nem gyógyítható, de jól kezelhető állapot.

 A legfontosabb a megfelelően alkalmazott diéta, ami nem jelenti a létfontosságú tejtermékek teljes elhagyását. A diétával elérhető a tünetmentesség, és biztosíthatók a szükséges tápanyagok.

 A diéta egyik lehetősége az ázsiai konyha preferálása. A szója alapú, tejmentes kínai-, thai- és  egyéb ázsiai konyha ideális a tejcukorérzékenyek számára. Az ázsiai éttermek, üzletek választéka szinte teljesen laktózmentes élelmiszerekből áll.

 A diéta fontos része a magas kalciumtartalmú élelmiszerek fogyasztása. Ilyenek például a kelkáposzta, a hüvelyesek, a dió, a mandula, a mogyoró, a szója készítmények (pl. a tofu) és a lágy, ehető csontú halak, mint a szardínia, a makréla vagy a lazac. Az egyébként magas kalciumtartalmú parajt, fehérrépát és rebarbarát azért nem említettük, mert oxalát tartalmuk blokkolhatja a kalcium felszívódását.

A hüvelyesek ugyan jó kalcium források, de felfúvódást okozó hatásuk – ami felerősítheti a laktózintolerancia hasonló tünetét – miatt óvatosan fogyasztandók. Itt kell megemlítenünk egy széles körben terjedő tévedést, amely a galaktozémia diétájából került át a laktózérzékenyek diétájába. Egyes szerzők tiltják a tejcukorérzékenyeknek a zöldborsó fogyasztását, holott a zöldborsó nem tartalmaz tejcukrot.  Galaktóz tartalma miatt a galaktozémiások számára tilos, de a tejcukorérzékenyek számára veszélytelen.

 Ahhoz, hogy a kalcium hasznosuljon, szükség van a szervezet megfelelő D-vitamin ellátására. Jó D-vitamin források: a tojás, a máj és természetesen a mértékletes napozás.

 Más táplálékkal együtt fogyasztott tej, vagy más laktóztartalmú tejtermék, lassabban ürül ki a gyomorból, elegendő időt hagyva a kevesebb enzimnek a tejcukor emésztéséhez. Így csökkenthetők vagy elkerülhetők a kellemetlen tünetek.

Langyos vagy meleg tej ugyancsak lassabban ürül ki a gyomorból, ezért a szervezet jobban tolerálja mint a hideg tejet.

Magasabb zsírtartalmú tej hosszabb ideig marad a gyomorban, mint az alacsony zsírtartalmú, ezért a vékonybél laktóz emésztése is jobb, mert hosszabb idő áll rendelkezésre. Ugyanez vonatkozik a kakaóra is.

A napjában több részletben elfogyasztott kis adag tej laktóztartalmát a csökkent mennyiségben termelődő enzim is képes elbontani.

A kecsketej laktóztartalma alacsonyabb, mint a tehéntejé, ezért jobban tolerálja a szervezet. Ez a különbség azonban nem jelentős.

Egy általános szabály, hogy minél magasabb egy tejtermék zsírtartalma, annál alacsonyabb a tejcukor mennyisége a termékben. Természetesen a több zsír egyben több koleszterint is jelent! 

A túró tejcukor tartalma – a savótartalmával arányosan – magas.

 Az érett kemény- és félkemény sajtok (Pannónia, Trappista, stb.) többnyire nem tartalmaznak tejcukrot és a penésszel érő sajtoknak (camembert, brie, roquefort, gorgonzola, stb.) is alacsony a laktóztartalmuk, miközben megőrzik a tej teljes proteintartalmát, a legtöbb vitamint és ásványi anyagot, így pl. a kalciumot, a foszfort, a riboflavint (B₂-vitamin), az A-vitamint, stb.

 Az élő baktériumkultúrát tartalmazó joghurtok, kefirek jó kalciumforrások a laktózérzékenyek számára is, annak ellenére, hogy viszonylag magas a tejcukortartalmuk. Ezt azzal magyarázzák, hogy az aktív baktériumkultúra maga termel annyi laktáz enzimet, amennyi az emésztéshez szükséges. Az enzim (β-galaktozidáz) az élő baktériumsejtek belsejében található, és így védett a gyomorsavtól. A bélbe átkerülve az epe kiszabadítja a laktázt a védő-burokból és így az a megfelelő helyen, a vékonybélben tudja kifejteni a hatását. Korábban a hazai joghurtok többségét a hosszabb szavatossági idő érdekében pasztörizálták. Ezekre a baktérium-mentesített készítményekre természetesen az előbbi megállapítások nem érvényesek. Szerencsére a verseny arra kényszeríttette a cégeket, hogy felhagyjanak a pasztőrözéssel. Ma már csak élőflórás készítmények kaphatók – és eltűntek a pasztörizált – állományjavítóként tejpor adalékot tartalmazó – készítmények.

 A laktózérzékenyek egy részénél az intolerancia olyan fokú, hogy a legkisebb tejcukor-mennyiség is kiváltja a tüneteket. Számukra fontos a rejtett laktóz fogalma. Az élelmiszerek többsége több-kevesebb tejjel vagy egyéb laktóztartalmú tejtermékkel készül. Tejport, savóport tesznek a konzervekbe, egyes húskészítményekbe (pl. párizsi, virsli, stb.), a süteményekbe, a jégkrémekbe és egyéb édességekbe. A laktózmentes diétához szükséges, hogy minden megvásárolni kívánt élelmiszernek gondosan tanulmányozzuk az összetételét. Csak azt vegyük meg, amelynek a összetételt mutató cimkéjén nincs utalás tejre, tejporra, tejszínre, savóra, savóporra, íróra, íróporra, stb.

Külön fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a forgalomban lévő gyógyszerek egy jelentős része hordozóanyagként, vagy a hatóanyagot védő stabilizátorként laktózt tartalmaz. Sokszor a gyógyszer által okozott mellékhatások tulajdonképpen a tejcukorérzékenység tünetei. Példaként említhetünk olyan, gyakran alkalmazott készítményeket mint a Bilagit, a Tensiomin, a No-Spa vagy több antibiotikum.”

És ne feledjétek! 

Aki szeretne a Társaság tagja lenni, regisztráljon a bővebb tartalomért a LÉT honlapján és kísérje figyelemmel a legfrissebb információkat és híreket (http://laktozerzekeny.org/).

Szép napot!