Sziasztok!
Talán a cím nem a legbizalomgerjesztőbb, de ami mögötte van…. (Egyébként meg nem tudom pontosan, hogy mi a kaja hivatalos neve, nálam a tűzkeresztségben ezt a nevet kapta és kész 😀 )
Biztosan mindenki emlékszik arra, hogy milyen finom volt gyerekkorunkban a menzán egy-egy kaja, aminek az ízét még most is érezzük a szánkban. Nekem ez volt a kedvencem (meg a zöldborsófőzelék csirkehátával, mindig azt kértem Édesanyámtól otthon 😀 ) és néhány évvel ezelőtt valahogy beugrott, hogy én olyat akarok enni. Gyorsan rekonstruáltam az eseményeket és megszületett a kenőcs receptje. Természetesen ez sem nagy ördöngősség, reggelire tuti kaja az egész családnak. Egy kis díszítéssel a gyerkőcök is szívesen megeszik.
Hozzávalók (1 személyre)
2 tojás
3 dkg laktózmentes vaj
gulyáskrém
só
bors
A tojásokat keményre főztem, majd apró kockákra vágtam (legegyszerűbb, ha a húros tojásszeletelőn keresztben és hosszában is elvágjuk). (Körkérdés: van olyan ember, aki gyerekkorában a tojásszeletelőt nem használta gitárként? Szerintem nincs… ) Egy üvegedényben összekevertem a többi hozzávalóval, pirítósra halmoztam és paprikát, paradicsomot, forró teát kínáltam hozzá.
Jó étvágyat!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: